Nőnap alkalmából összeállítottunk egy listát azokról a magyar nőkről, akik nemcsak szavaikkal, de tetteikkel is rengeteget tettek azért, hogy a nők egyenlő jogokat élvezhessenek a férfiakkal. Mindeközben pedig rengeteg embernek segítettek. Hősnők következnek.
Kéthly Anna, a kérlelhetetlen szocdem
Kéthly Anna (Budapest, 1889. november 16. – Blankenberge, 1976. szeptember 7.) politikus. Az Országgyűlés történetének második női tagja volt. 1922-től 1948-ig parlamenti képviselőként a magyar szociáldemokrata politika kiemelkedő alakja. Az 1956-os forradalom idején újjáalakult Magyarországi Szociáldemokrata Párt elnöke és a harmadik Nagy Imre-kormány államminisztere lett. A szovjetek bevonulásakor New Yorkba repült, hogy jelentést készítsen az ENSZ számára, majd 1957-ben a strasbourgi Magyar Forradalmi Tanács elnöke lett. 1964-ig főszerkesztette a londoni Népszavát. Habár markáns baloldali volt, a kommunistákkal nem volt hajlandó lepaktálni, ezért többé nem térhetett vissza Magyarországra.
Hugonnai Vilma, az első magyar női orvos
Hugonnai Vilma (Nagytétény, 1847. szeptember 30. – Budapest, 1922. március 25.) orvos. Grófi család ötödik gyermekeként született, 18 évesen férjhez adták egy földbirtokoshoz, akitől három gyermeke lett. Az ifjú Vilmának elsősorban a természettudományok kötötték le figyelmét, amikor pedig 1869-ben értesült róla, hogy Svájcban nők is beiratkozhatnak az egyetemre, nem nyugodott, míg ki nem harcolta férje beleegyezését. Pénzt azonban nem kapott tőle, így a nélkülözést is vállalva utazott el Zürichbe. Sikerrel járt, 1879-ben orvossá avatták! Hazatérve diplomáját nem fogadták el, ezért szülésznői vizsgát tett, hogy dolgozhasson. Férjével felbontották a házasságot, Vilma tartotta el gyermekeit. 1897-ben végül sikerült elismertetnie orvosi diplomáját, innentől hivatalosan praktizálhatott. Több tanulmányt írt a női egyenjogúság témájában, például A nők munkaköre és A nőmozgalom Magyarországon, sőt 1907-ben megjelent A nő mint háziorvos című könyve is. Minden olyan szervezkedésben részt vett, amely a nők egyenjogúsítását tűzte ki céljául, az első világháború során 14 városban szervezett betegápoló állomásokat, amiért katonai érdemjelet is kapott.
Bányai Júlia, a szabadságharc álruhás századosa
Bányai Júlia (Vízakna, 1824 – Kairó, 1883. november 1.) honvéd százados, kémnő. Igazi kalandos életet élt. Korán férjhez ment, de hitvese hamar meg is halt. Ezután műlovarnőként dolgozott Bécsben. Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc kitörése után férje nevén, férfiruhában jelentkezett a honvédseregbe. Az erdélyi harcokban kitűnt bátorságával, minden nagyobb ütközetben részt vett, ezért közlegényből főhadnagy, majd százados lett. Mivel kiválóan beszélt franciául, többször álruhában kémkedett az osztrák és az orosz csapatoknál, legtöbbször táncosnőnek adta ki magát. Bem tábornoktól hírszerző tevékenységéért kitüntetést kapott. A forradalom bukása után Törökországba emigrált, majd Kairóban telepedett le.
Brunszvik Teréz, az óvodai rendszer megalapítója
Gróf korompai Brunszvik Teréz Jozefa Anna Johanna Alojzia (Pozsony, 1775. július 27. – Duka, 1861. szeptember 23.) az első magyarországi óvodák megalapítója. A feljegyzések szerint 1824-ben Martonvásáron ő állította fel az első karácsonyfát Magyarországon. 1828-ban megszervezte a krisztinavárosi ipariskolát. Az első óvodát – korabeli nevén: kisdedóvót – ő nyitotta meg az egész Habsburg Monarchiában. 1829-ben a cselédlányok oktatására cselédiskolát hozott létre. 1836-ban egyesületet alapított az óvodák elterjesztésére. Haláláig 80 óvodát indított útjára. Unokahúgával, Teleki Blankával tevékenyen részt vett az első magyar nőnevelő intézet létrehozásában.
Blaha Lujza, a nemzet csalogánya
Reindl Ludovika néven született (Rimaszombat, 1850. szeptember 8. – Budapest, Erzsébetváros, 1926. január 18.) színész. Szülei vándorszíntársulattal járták az országot, egy turné alkalmával fogant és született ő maga is. Gyermekkorában vidéki társulatokban ismerkedett a színészmesterséggel. Alig négyévesen már statisztaként szerepelt, hatéves korában már színdarabban játszott. Írni és olvasni is a színészektől tanult meg. A Blaha nevet első férjétől, a cseh katonától vette fel, akitől bár elvált, élete végéig hálás volt neki, ezért viselte a nevét. Színészi pályája igazi sikertörténet, évtizedeken át ünnepelt sztár volt, ő kapta meg elsőként a Nemzeti Színház örökös tagságát, számtalan kitüntetésben részesítették. Még életében teret és két színházat neveztek el róla.
Szenes Hanna, az ejtőernyős költőnő
Szenes Hanna (Budapest, 1921. július 17. – Budapest, 1944. november 7.) magyar költő, zsidó származású brit ejtőernyős, izraeli nemzeti hős. Azon tizenhét magyar zsidó egyike volt, akiket az akkori brit fennhatóság alatt álló Palesztinában az angol hadsereg arra képezett ki, hogy ejtőernyővel Jugoszláviába ledobva megkíséreljék valamilyen módon megakadályozni a magyar zsidók akkor már küszöbön álló deportálását. Szenest a magyar határnál letartóztatták, bebörtönözték és brutálisan megkínozták, de ő ennek ellenére nem volt hajlandó elárulni küldetése részleteit. Golyó általi halálra ítélték és az ítéletet végre is hajtották. Izraelben hősként tisztelik, utcákat neveztek el róla, naplója, versei széles körben ismertek.
Jane Haining, a gyermekmegmentő
Jane Haining (Dunscore, 1897. június 6. – Auschwitz, 1944. augusztus 16.), a budapesti skót misszió mártírja. Ötéves korában elvesztette édesanyját, felnőve tíz évig egy fonodában dolgozott Paisleyben. 1932-ben a Skót Presbiteriánus Egyház budapesti misszióján kezdett tevékenykedni. A Skót Misszió 400 zsidó és keresztény gyermek számára működtetett iskolát a Vörösmarty utcában. Haining 1939-ben éppen szabadságon volt Nagy-Britanniában, amikor a háború kitört, de ennek ellenére visszatért Budapestre, hogy vezesse az internátust. A német megszálláskor nem volt hajlandó hazatérni, mert nem akarta a rábízott gyerekeket a bajban magukra hagyni. A Skót Misszió menedéket nyújtott a politikai üldöztetés elől menekülőknek is. Egy feljelentés nyomán az SS letartóztatta és kémkedés vádjával bebörtönözték. Több magas rangú egyházi méltóság próbált a védelmére kelni, sikertelenül. A hivatalos német közlés szerint betegségben halt meg, valójában Auschwitzba deportálták és gázkamrában kivégezték.
